DDr. Juba Ferenc tengerészkapitány


1915. november 25-én született Nagyváradon. Apja állatorvos, anyja orvos asszisztens volt. Az elemi iskolát Dunaszerdahelyen a római katolikus népiskolában, míg középiskolai tanulmányait a komáromi magyar nyelvű Szent Benedek-rendi Gimnáziumban végezte, ahol 1934-ben érettségizett.


Már gyermekkorában tengerész szeretett volna lenni, kijutni a tengerre bármi áron, azonban szülei szerint a tisztes szakma valahol az orvostudomány tájékán volt keresendő. Szülői sugallatra és támogatással 1934-ben a pozsonyi Komensky Egyetemen orvostanhallgatóként kezdte meg, majd 1938 novemberétől a Felvidék egy részének visszacsatolása után Budapesten folytatta orvosi tanulmányait, melyet 8 félév vizsgái eredményes letétele után egyelőre mégsem fejezett be.


A tenger utáni szűnni nem akaró vágyakozása orvosi tanulmányai félbeszakítására késztette. Élve az akkori lehetőségeivel 1939-ben a budapesti központú M. Kir. Duna-tengerhajózási Rt. (DTRT) szolgálatába állt. Tanulómatrózként kezdte az s/s Duna gőzösön, majd a Tengerésztisztképző Tanintézet elvégzése után 1941-ben tengerész hadnaggyá avatták. Ettől kezdve a második világháború folyamán különböző magyar lobogó alá lajstromozott hajókon III., majd II. tiszti beosztásokat látott el a Dunán, a Fekete- és az Azovi-tengereken hajózva. Tanulási vágya azonban szüntelen maradt. 1942-ben tengerészkapitányi vizsgát tett, majd 1944-ben a pécsi Erzsébet Tudományi Egyetemen jogi diplomát szerzett. Még ugyanez év második felétől honvéd orvosi ösztöndíjjal ugyancsak a pécsi egyetemen továbbfolytatta átmenetileg félbehagyott orvosi tanulmányait, ahol 1946-ban általános orvosi végbizonyítvánnyal zárt.



„kis” Budapest

Háború után 1948-ig II. tisztként hajózott Duna-tengerjáró hajóinkon, utoljára a „kis” Budapesten, melyről történt kihajózása után magasabb parti beosztásokba helyezték, ami újabb lehetőséget adott orvosi diplomájának tényleges megvédésére is. 1948-1955 között a Közlekedési Minisztérium Tengerészeti Hivatalában osztályvezető helyettes, majd osztályvezető. Ezt követően 1955-62 között a DTRT megbízott igazgatója, mely során többször delegálták szakértőként a Duna bizottságba, illetve az ENSZ és az IMCO különböző tengerjogi konferenciáira.

1948 – 1962 között folyamatosan a Tengerésztisztképző Tanintézetben a tengerjog és a hajóegészségtan tárgyakat oktatta.


s/s Homeric

1962-ben ideológiai okok miatt emigrált és Bécsben telepedett le. (Kül) honosította diplomáit és tovább folytatta hívatásának gyakorlását. 1963-ban az s/s Homeric óriás utasszállító gőzös I. számú hajóorvosa Európa és Észak-Amerika közötti útvonalon, majd 1964-65-ben az ff/s Walther Herwig német (halászati) kutatóhajó orvosaként hajózott az északi sark körüli vizeken is. 1966-1981 között korházi főorvosként, 1974-től radiológus szakorvosként került alkalmazásra St. Pöltenben.


1980. szeptember 01-én vonult nyugdíjba. További idejét a magyarság és a magyar tengerhajózás történetének felkutatásával töltötte. Mint a Tengerész Kézikönyv (1943) egykori társszerzője, a későbbiekben is több könyvet és tudományos értékkel bíró publikációt tett közzé magyar, latin, német és angol nyelveken. 1987-ben a komáromi városháza épületében saját költségén kiállította és városnak adományozta a ma már nemzetközileg is elismert Magyar Tengerészettörténeti Gyűjteményét. Rendszerváltáskor, 1989-ben Komárom városának frekventált közterületén felállította a Magyar Tengerészek Emlékművét. 1990-ben Komárom, majd 1996. október 15-én Révkomárom díszpolgárává avatták. Egyik alapítója a 2000-ben létrehozott Kenderesi Horthy Miklós Tengerész Múzeumnak. A Pécsi Tudomány Egyetem rektorától 2004. szeptember 18-án megkapta a „Gyémánt Oklevelet”. Gyakran utazgatott Bécs, Komárom és Budapest között. Nagyon sok terve volt még.


Szomorúan és fájó szívvel vettük tudomásul, hogy bécsi otthonában, 2006. május 10-én, 91 éves korában, váratlanul baleset következtében hunyt el.


A Magyar Tengerészek (Tengerésztisztek) Egyesületének 1941-től haláláig volt tagja. Egy kiváló tengerészt, a magyar tengerhajózás, a tudományok lelkes művelőjét és támogatóját, a magyar haza ügye igazába vetett hit következetes és lankadatlan harcosát vesztettük el, de példaadó, dicső emlékét soha. Megfogadtuk, hogy be nem fejezett elképzeléseit, terveit lehetőségeink szerint céltudatosan igyekszünk megvalósítani.


Temetésére a Komáromi Temetőben családi sírba, közreműködésünkkel, római katolikus szertartás szerint 2006. június 01-én került sor.