fejléckép

Mi írtuk

Székely István írásai

Székely István tengerészkapitány az írásait NAGYSZÉKELY ISTVÁN írói néven jelentette meg.

A semmi közepén

Ancsa csak kapitány úrnak hívta, és közben úgy nyihogott, mint egy ló.
- Na, tartsa ide, kapitány úr! - vihorászott, és a férfira kacsintott. - Cserébe megfoghatja a popómat...
- Kuffer az inkább, Ancsa - mondta Zoli, és hatalmasat vágott az ápolónő hátsó felére, hogy csak úgy rengett a töméntelen háj.
- Az a jó, van mit rajta fogni! Nem olyan nyiszlett, mint a mindenféle kis nőcié, a kupikban, nem igaz, aranyom? Na, ityeg még a fityegő? - kérdezte dörcögő, repedtfazék hangon, és úgy bevágta az ajtót, hogy zengett a kórház.
Folytatás...

Tűz a parton

A fedélzeten sétálgatok. Nem hallatszik ide az áramfejlesztő segédgépek dübörgése, s hallgatom a nekünk oly ritkán kijáró csöndet. Minden csendnek megvannak a maga apró neszei, különleges zajai, zörejei. Most apró csobbanásokat hallok a folyóból, szitakötőszárnyak mély surrogása kíséri lépteimet. Nem különösebben hűvös az este, de a pamacsokban gomolygó pára beveszi magát az ingek alá. Nyirkos lesz tőle a fehérnemű is. Az Argentínát éltető hatalmas viziúton, a Paraná folyón horgonyzunk. Várjuk a pirkadatot, és a magas vizet. Ilyen nagy hajóval csak napvilágnál biztonságos a folyón. 
Folytatás...

A postás

A postást szerették a kertvárosban. Hozzá tartozott az utcaképhez. Mindenkit ismert, már messziről tisztelgett, két ujját emelve a sapkájához, ha ismerőssel találkozott. Még a régi nemzedékhez tartozott. Aki szerette ha behívják, és elbeszélgethet a háziakkal, na nem hosszan, de egy szusszanásnyira. Néha leült, felhajtotta a kupica pálinkát, vagy elszopogatta a pohár házi bort.

Folytatás...


Fel↑