Az Ungvár Tragédiája

 

 

 

 

Mint minden évben 1995 óta, 2007 október 31.-én 10.00 órakor is megkondult az M/S Budapest (kis Budapest) harangja a Csepeli Szabadkikötő Igazgatóságok székházának földszinti üvegfalú előterében álló márványtábla körül összegyűlt emlékezőknek. A Mahart maroknyi (tengerészeinek, folyami hajósainak) nyugállományú vízi embereknek jelezve, hogy az emlékezés, tiszteletadás perce veszi kezdetét.

Az I. és II. világháborúban szolgálatteljesítés közben hősi halált halt és áldozatul esett elődeink emlékére állított - a Magyar Hajózás alapításának centenáriumi évében 1995. Az aranybetűs szürke márványtábla bal és jobboldali mécses tartóiban fellobbant a kegyelet lángja. Ezeknek halovány fénye borította be az emlékező veterán nyugállományú vízi emberek orcáit.

Bauer József első osztályú tengerészkapitány, nyugállományú hajó parancsnok köszöntője és rövid emlékező beszéde után elmondta Grammatik Angéla úrhölgy Ungvár című vers-fohászát. Az M/S Ungvár 1941. november 9-én Odesszától délre, Bugasznál aknára futott. A rakományát képező több száz tonnányi repülőbomba és benzin felrobbanása milliárdnyi darabra tépte a hajót és szórta szét a Fekete tenger vizében. Halálát lelte tizenkét magyar tengerész, Milassin Lajos tengerészkapitány, hajóparancsnok, 28 német katona, öt tiszt és egy korvettkapitány.

 

Íme a versfohász:

 

Gramantik Anna:

 

Ungvár

 

A tenger zúgott. Tarajos hátán

Suhant a hajó, a büszke szép.

A kötelesség útjain vitte

Tizenkét jó tengerész életét...

Magyar életét.

 

A hajót leste a megbújt Halál.

Sirályok vágták a vihar egét...

A tűz és víz együtt követelte

Tizenkét jó tengerész életét...

Magyar életét.

 

A tajtékzó, ködös vizek felett

A Sors nyújtotta ki véres kezét

Hörögve zúzta össze a hajót és...

Tizenkét jó tengerész életét...

Magyar életét.

 

Hullámok hátán táncol a Végzet

A szél fújta halálos énekét...

Smaragd sírjába vitte a hajó

Tizenkét jó tengerész életét...

Magyar életét.

 

Miatyánk Isten, ki vagy a Mennyben

Szenteld meg a Célt és Hű Eszközét

Fogadd el és áld meg kegyelemmel

Tizenkét jó tengerész életét...

Magyar életét.

 

Majd felkérte a megjelent Litvay János urat a Duna Cargo ügyvezető igazgatóját a cég kegyeleti koszorújának elhelyezésére. Kísérte Szabó Gyula hajóskapitány. A tábla előtt és alatt álló négykapás horgony egyik kapájára koszorút fűzött és fejet hajtottak. Vass József úr, a BSZL Zrt. nevében fűzte a kapára a koszorút és hajtott némán fejet. AQ harmadik kapára a MATE koszorúját, melyet v. Kovács Gy. Antal fedélzetmester - a jó tengerész gondosságával - készített kötélkoszorút (a nyílt tengeren igen ritkán vásárolható virágkoszorú), Párniczky Elemér tengerészkapitány, nyugállományú hajóparancsnok, v. Schneider József nyugállományú gépüzemvezető kíséretében helyezte el tisztelettel. A Mahart Szabadkikötő Zrt. Vezérigazgatóság koszorúját az emlékezők közösen a horgony negyedik kapájára fűzték.

Megköszönve a megjelentek részvételét a 2007. évi megemlékezés és koszorúzás befejeződött.  Abban a reményben, hogy a 2008. október 31-én is mindannyian, akik ott voltak elzarándokolnak ehhez az emlékfalhoz.  Azok is, akik az idén nem jöttek el az utolsó percekben mondva le előzőleg megígért részvételüket. Számítunk Kálnai Attila nyugállományú hajózási felügyelő, tartalékos főhadnagy egészségének javulásáráa és részvételére 2008-ban.

 

Köszönettel és tisztelettel:

 

 

Bauer József

I.o.teng.kpt.

ny.áll. h.pk.