Dávidházy András tengerészkapitány

Fotó: Linszky Iván

Értelmiségi család negyedik gyermekeként, 1911. április 1-én született a Komárom megyei Nemesócsán. Az elemi és a középiskolát Tatán végezte, ahol a helyi piarista gimnáziumban 1929-ben érettségizett.

 

Felsőfokú tanulmányait a soproni bányamérnöki főiskolán 1930-ban kezdte meg, melyet - gyermekkori vágyainak engedve – 1933-ban félbeszakított és kapva az alkalmon, még az évben behajózott a „Dar Pomorza” háromárbocos lengyel iskolahajóra. A tengerész alapképzettség megszerzése után az „Artemisia” olasz vitorláson folytatta tevékenységét tanulómatróz beosztásban.

 

 

 

Az s/v "Dar Pomorza"

Magyar lobogó alatt 1934-től szolgált, amikor kérelmére átkerült a „Neptun” Tengerhajózási Rt. állományába, ahol a cég különböző hajóin tanulómatróz, matróz, kormányos-matróz, majd fedélzetmester  beosztásokat látott el.

1937-ben felvételt nyert a budapesti M. Kir. Tengerésztisztképző Tanintézetbe, ahonnan kiváló minősítésű oklevéllel 1938-ban került kibocsájtásra. Tanulmányi eredményeire és nagy gyakorlati tapasztalataira tekintettel a M. Kir. Duna-tengerhajózási Rt. beosztást ajánlott fel számára, így az s/s Duna gőzösre mindjárt III. tisztként hajózhatott be. A továbbiakban II. és I. tiszti beosztásokban teljesített szolgálatot az m/s Szegeden és a Kolozsváron.

 

 

 

 

 

 

 

Parancsnoki kinevezésére 1943 tavaszán az m/s Tisza Duna-tengerjárón került sor, de kivételes képességeit, a legendás hírű m/s Kassa parancsnoki hídján, teljesítette ki 1944. márc. 23-tól. A Fekete-tenger súlyos összfegyvernemi harcok térségeiben – különösen Szevasztopol kiürítésekor – hajóját elszánt hősiességgel és lélekjenléttel tüneményesen vezette. Több tüzérségi, torpedó és repülőtámadást kimanőverezve, visszaverve a Kassá-t igen értékes rakományaival mindig épségben hozta haza. Rendkívüli teljesítményével hamarosan kiérdemelte mind a hazai mind szövetségeseink legnagyobb elismeréseit. A német Fekete Tengeri Flotta parancsnokának felterjesztésére előbb a Vaskereszt II. osztálya, majd az I. osztálya kitűntetéseiben részesült. Ezt követően 1944 aug. 16-án a Magyar Királyság Kormányzója, Horthy Miklós altengernagy, személyesen fogadta vitézzé.

A Kassa motoros

A Kassa motoros

Az m/s KASSA hadműveleti térségben (klikkelve nagyítható)

A háború utolsó hónapjaiban a DTRT még német bérben lévő hajóit – az m/s Kassa, a Szeged és a Budapest – rendeletre a Felső-Dunára vezényelték, melyek  felvezetésével Dávidházy kapitányt, akkor már mint DTRT ügyvezetőt bízták meg, aki e feladatot, igen nagy nehézségek leküzdése által – mindvégig a magyar nemzeti érdekeket képviselve - sikeresen hajtotta végre. A hajókkal a németországi Deggendorf-ig, a tengertől 2285 km távolságra jutottak fel, ahol az amerikai szárazföldi haderő állta útjukat. Nautikai teljesítményüket a „győztesek” is méltatták. Ott a hajóikat soha el nem hagyva 1947 végéig vártak sorsukra, a háború utáni békeszerződések döntéseire.





Dávidházy kapitány utóbbi tette végett (a hajóink megóvása), ellene koncepciós pert helyeztek kilátásba, ezért családjával együtt menekülni kényszerült.

1948-ban Argentínában telepedett le. Mivel ott behajóznia adminisztratív okok miatt nem sikerült, hajótervezéssel kezdett foglalkozni. Sikereire hamarosan az USA-ban is felfigyeltek, ezért állás ajánlatot fogadott el és 1957-től Bostonban, majd 1961-től Seattleben a Nickum and Spaulding hajótervező cégnél tevékenykedett. mint rajzoló, majd tervező, 1977-től már mint fedélzeti felszerelési osztályvezető. Elismerték tengerészkapitányi végzettségét is, így az irodai munkája mellett 70 éves koráig lehetősége nyílt a helyben épített hajók futópróbáinak végrehajtására. 1981-ben vonult nyugdíjba.

 

1983-óta rendszeresen hazalátogatott, majd később haza is települt. 1989-től aktívan részt vett a Magyar Tengerészek Egyesületének munkájában, annak haláláig korelnöke volt. Fő kezdeményezője, bonyolítója és az egyik anyagi támogatója lett Horthy Miklós altengernagy hamvai hazahozatalának valamint a Kenderesi újratemetésének, ezért a város díszpolgári címet adományozott számára. Szakmai tekintélyét és valamennyi bel és külföldi kapcsolatait felhasználva szüntelen törekedett a Magyar Tengerhajózás újbóli feltámasztására, amelyet már nem élhetett meg.

 

Idős korában természetes körülmények között 2003. április 07-én hunyt el Budapesten. Temetésére református szertartás szerint, a Magyar Tengerészek Egyesülete közreműködésével Kenderesen a Horthy család kriptája tőszomszédságában került sor.

 

 

 

 

Korelnökünket, bátorítónkat és az egykori büszkeségünket soha el nem feledjük, sírjánál nagysága előtt kegyeleti ünnepeinken a tengerész imával adózunk.